Molnár C. Pál

Molnár C. Pál festő, grafikus, a 20. század magyar képzőművészet egyik legnépszerűbb alakja 1894. április 27-én, Battonyán született. Aradi és budapesti tanulmányok után a Szinyei család házitanítójaként 1918-ban Svájcba utazott. Első kiállításait Lausanne-ban és Genf-ben rendezték. Ezt egyéves párizsi tanulmányút követte, majd innen hazatérve egyházművészeti képeinek gyűjteményes anyagát a "Belvedere" szalonban állította ki. 1925-ben lett a Képzőművészek Új Társaságának (KUT) a tagja. 1928-ban a Nemzeti Szalonban bemutatott "Szent Ferenc a madaraknak prédikál" festményével hároméves római ösztöndíjat nyert el. 1931-ben a Szinyei Társaság nagydíját, majd a Varsói Nemzetközi Fametszet Biennálé és a Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás aranyérmét nyerte el. Molnár C. Pál 1937-ben a Párizsi világkiállításon bemutatott pannóit Grand Prix-vel, Cyrano de Bergerac fametszetsorozatát aranyéremmel jutalmazták. Művészetében a klasszikus mediterrán hagyományok szerencsésen ötvöződnek a 20. századi ember nyugtalanságának életérzésével. A művész alkotásait többnyire szakrális jeleneteit, közvetlen, érzéki látásmóddal ruházza fel. Grafikáin, karakter rajzain a pontos megfigyelés elegáns, nagyvonalú stilizálással, kubisztikus karikírozással és expresszív kifejezőerővel párosul. Kritikusai szerint mind egyházművészeti, mind világi témájú festményein a szűkszavú, klasszicizáló előadásmód és a szürrealisztikus látásmód sajátos változatát teremtette meg. A 87 éves korában elhunyt művész alkotásait Nürnberg, München, Róma, Velence, New York múzeumai őrzik, a Magyar Nemzeti Galériában 12 festménye található. Jelentős művei vannak Szombathelyen is. 1955-ben ő festette a Szent Erzsébet ferences-templom szárnyasoltárának táblaképeit, 1962-ben a szentkirályi plébániatemplom Mater Dolorosa oltárát, és 1969-ben dolgozott a Szalézi-templomban, ahol Don Bosco Szent János tiszteletére alkotott oltárképet.