Vérellátó

1968. április 28-án adták át rendeltetésének Szombathelyen az ország legmodernebb vérellátó alközpontját. Alapítója, István Lajos, 1953-ban az országban elsőként önálló hematológiai osztályt hozott létre, majd 1955-ben regionális haemofília központot szervezett. 1958-tól elsőként indította meg hazánkban a posztgraduális transzfuziológiai képzést. A gyógyító munkát 1965-ben egy váratlan katasztrófa érte, a kórház alagsorában működő Vérellátó Alközpont az árvíz áldozata lett. Az intézmény újjászervezését az egészségügyi ellátás, a vérrel való gyógyítás új kihívásait felismerve kellett újra szervezni. Ezért döntöttek arról, hogy az új Vérellátó Alközpont új helyen, önálló épületben készüljön el. Átadásával a budapesti intézmény után az ország legkorszerűbb, és az új követelmények figyelembevételével tervezett „decentruma” jött létre, amely kitűnően képzett szakembereivel, korszerű technikai és műszaki felszereltségével állt a gyógyítás szolgálatába. A Szombathelyi Vérellátó Alközpont évtizedeken át szoros kapcsolatot tartott fenn a szomszédos országok klinikáival, kórházaival és tudományos társaságaival. Az 1976-os enyhülést szorgalmazó helsinki konferencia után a kulturális és tudományos együttműködés jegyében több nemzetközi tudományos társaság 2-3 évenként együttesen itt tartotta meg a vérrel való gyógyítás legújabb eredményeit ismertető kongresszusát. Az épület előtt az 1981. évi nemzetközi konferencia keretében leplezték le Karl Landsteiner osztrák orvos mellszobát. A neves tudós a vércsoportok felfedezéséért 1930-ban kapta meg az orvosi Nobel-díjat.