Bódás János

A „Pásztor-házak” helyét Szombathelyen napjainkban már csak a helytörténet ismerői tudnák beazonosítani. A város pásztorainak egykori lakhelyét, a mai Károlyi Gáspár tér Perint-patak felőli oldalán lévő telket, 1928-ban, testületi döntés nyomán kapta meg a református gyülekezet, hogy templomát ott felépítse. A szervezés „spiritus rector”-a és az építkezés motorja Bódás János lelkipásztor volt, aki Pápán járt gimnáziumba, ott szerezte teológiai diplomáját, és akinek életét a lelkészi szolgálat mellett a költészet töltötte ki. „Jegenyék alatt” című első verses kötete 1928-ban jelent meg. Ezt Szombathelyi működése idején az „Utifű” és Új titkok előtt” című kötetek követték. A város vezetésével folytatott tárgyalások eredményeként megkötött szerződésbe belefoglalták, hogy az új épületeknek harmóniában kell állniuk az akkor már álló Faludy Ferenc Gimnáziummal. 1932-ben a parókia építését kezdték meg, majd annak elkészülte után, 1934-ban alapozták le a templomot, amelynek terveit Vécsey Barnabás építészmérnök készítette. Dalmady András építőmester által vezetett munka 1939-ban fejeződött be. A reformáció napján tartott avatási ünnepség 9 órakor az evangélikus templomban rövid istentisztelettel kezdődött, amelyen Bódás János református lelkész mondott imát. Meghatott szavakkal búcsúzott az evangélikus templomtól, amely 11 esztendőn át adott helyet a szombathelyi református egyházközség istentiszteleteinek. A hívek ezt követően vonultak át új templomukba, amelynek felszentelését Megyasszay Vince dunántúli püspök végezte. Az ezer hívőt befogadni tudó épület 73 ezer pengős költségvetése azonban torony építésére már nem volt elegendő. A harangok impozáns, 30 méter magas, a templom Perint-patak felőli oldalán álló „lakhelye” csak 2015-ben készült el, de ezt az 1987. május 1-én elhalálozott Bódás János sajnos már nem élte meg.