Szent Flórián

Szent Flórián, egy római katona gyermeke a 3. század második felében vette fel a keresztény hitet. A Diocletianus császár uralma alatt fellángolt keresztény üldözések idején Flórián az Enns-parti Laureacumban (ma Lorch, Ausztria) fogságba ejtett 40 keresztényt szabadon engedett. Elfogták és bíróság elé állították, ahol nyíltan megvallotta keresztény mivoltát. Büntetésként megbotozták, majd követ a nyakába kötve, 304. május 4-én az Enns folyó hídjáról a vízbe taszították. Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el. Sírja felett templomot építettek, amelyet az 5. században a bencések gondoztak. Sírja körül híres kegyhely épült ki. Flórián, mint az árvizek és tűzvészek ellen védő szent tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Hazánk templomaiban leginkább égő házat oltó római katonaként ábrázolják. Az életét elbeszélő legenda szerint imádságára már gyermekkorában kialudtak egy égő ház lángjai. Amikor egy szénégető máglyája oltása közben a tűzbe esett, Flóriánhoz fohászkodva vizet kért, így menekült meg a tűztől. Szombathely város 1644-ben, a nagy tűzvésztől való megszabadulás után, Szent Flórián védelmébe ajánlotta magát. A fogadalom szövege szerint: „ezen a napon minden ember a kézi munkától magát és cselédjét megtartóztassa, vecsernyére isteni szolgálatra menjen. Az oltárra ajándékot, ha csak egy pénzt, vagy gyertyát, tik tojást, vagy kenyeret is, de vigyen. A városbíró két szövétneket vigyen. A céhek ott együtt szövétnekkel jelen legyenek és evangéliumkor a szentegyházban azokat meggyújtsák. Aki pedig ilyen szolgálatban jelen nem lenne azt bíró uram erősen megbüntesse”. A Szent Flórián napi körmenetet a székesegyházban napjainkban is megtartják.