Bárdosi János

Bárdosi János néprajkutató, muzeológus 1933. május 10-én, Herényben született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után a budapesti Néprajzi Múzeumban, majd a győri Xantus János Múzeumban dolgozott. 1958-ban tért haza, és haláláig a szombathelyi Savaria Múzeum munkatársa, majd a néprajzi osztály vezetője volt. Vas megye tárgyi néprajzával, település- és építkezéskultúrával foglalkozott. Szalafő, Cák, Hegyhátszentpéter, három vasi falu a sok közül, ahol nemcsak a múlt emlékeit gyűjtő tudósként, hanem a régi paraszti építkezés legjobb ismerőjeként emlékeznek rá, és tízezreknek mutatják büszkén munkájának eredményeit, a pityerszeri kerített házat, a cáki pincesort, a hegyháti tájházat. Az ő irányítása alatt épült az 1973-ban Szombathelyen megnyílt Múzeumfalu. Működése első évtizede alatt megduplázta a múzeumban őrzött néprajzi tárgyi anyagot, a néprajzi tárgyú fotók száma a hétszeresére nőtt. Gyűjteményének legszebb értékeiből kiállításokat rendezett több európai városban. 1965-ben a Vasi Szemlében közzétett felhívása eredményezte a megye földrajzi neveinek összegyűjtését. Ennek eredményeként jelenhetett meg 1982-ben az általa is gondozott „Vas megye földrajzi nevei” című máig megkerülhetetlen kötet. Tanulmányait rendszeresen közölték a szakmai folyóiratok, konferenciákon, szimpozionokon tartott előadásokat. Munkája elismeréseként tagjai közé választotta az Európai Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Tanácsa. A puritán, az őt ismerők szemében a szemérmességig szerény tudós, váratlanul, alig ötven évesen hunyt el. Felmenői, ősei mellett nyugszik a herényi temetőben.