Nagykar utca

Ma már csak kevesen tudják, mi is volt, hol is volt a Karicsa Szombathelyen. A középkortól a régi Kis- és Nagykar utcát, és a hozzájuk csatlakozó néhány Perint-parti házat hívták Karicsának. A Karicsa név eredete a nyelvészek szerint Szombathely nevénél is ősibb, minden valószínűség szerint a honfoglalás idején már álló vár őreinek, a besenyőknek nevéből ered. A település az első írott forrásokban Karicsa és a Karcsa formában van írva, a lakosok beszédében a Karicsa névalak rögzült. A szó a régi török nyelvben Karacsa alakban ismert, amely feketét jelent. Ilyen néven a 11. századi krónikákban egy Besenyő vezért említenek. Tudjuk, hogy a „karoling” várat kezdetben a király szolgálatában álló besenyők őrizték, ezért joggal gondolhatjuk, hogy a török eredetű név az egykori várvédőktől ered. A karicsaiak később is megőrizték különállásukat a várostól, de önálló községgé, mint Ó-Perint vagy Szentmárton nem fejlődtek, miután a király Sabaria városát és a várat, amelynek határvédő szerepe megszűnt, a győri püspöknek ajándékozta. A szabad besenyők innen elköltöztek, csak a név maradt, amely a 18. századra utcanévvé módosult. A hajdani falunak sok híres szülötte közül a legismertebb Hollán Ernő, akinek nevét 1901-ben az egyik utca megkapta. Az idősebb szombathelyi generáció számára ez a városrész mindig a Karicsa marad. A régi főiskolások sokszor visszaidézik a nevet, kiváltképp azok, akik a félév végi vizsgák után búfelejtésre, vagy örömre gyakran betértek az utolsó karicsai épületben, az utca délnyugati sarkán egykor álló népszerű „kihelyezett tanszékre”, a „Haladás” kocsmára emlékeznek.