Bitnicz Lajos

Somogy Lipót szombathelyi püspök 1813. május 12-én szentelte pappá Bitnicz Lajost, aki a szombathelyi papnevelőben tanult. A tehetséges teológus a korabeli tudósítás szerint „átvette Kresznerics Ferenc tanítószékét a szombathelyi líceumban”, majd annak igazgatója lett. 1847-ben a Vasvár-szombathelyi káptalan kanonokjává, majd szombathelyi nagypréposttá nevezték ki. A matematikus, nyelvész, műgyűjtő részt vett a Tudományos Akadémia alapítása előkészítő munkálataiban és 1851-ben „A nagy számok törvényéről az ember szellemi nyilatkozásaiban” című székfoglalójával lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Bitnicz aktív szereplője volt a hazai régészettudomány, művészettörténet-írás, műemlékvédelem és műgyűjtés 19. századi történetének is. Az 1820-as évektől a magyarországi folyóiratokban rendszeresen jelentette meg Savaria ókori régészeti emlékeivel foglalkozó írásait. Figyelemmel kísérte a hazai és külföldi régészeti és történeti szakirodalmat. Kutatói munkássága és gyűjtői tevékenysége ismert volt külföldön is. Több száz régészeti leletből, illetve több ezer éremből álló gyűjteményét a Tudományos Akadémiának az alábbi szavakkal adományozta. „Alul irt Bitnicz Lajos, a Szombathelyi székes egyház nagy prépostja, és kanonokja, most, midőn Isten kegyelméből, még tűrhető egészséggel, és ép lélekkel bírok [...] Régiség, és pénz gyűjteményemet a ’ hozzá tartozó lajstrommal együtt, - de a ’ szekrény nélkül a ’pesti magyar academiának, mint kezdete óta annak egyik csekély tagja hagyom emlékül.” 
1868-ban pozsonyi címzetes püspökként foglalta el helyét a magyar egyházi hierarchiában. Az 1871-ben, 58 évesen elhunyt főpapot a szombathelyi székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.