Nadler Herbert

Nadler Herbert magyar vadászati szakíró 1883. május 13-án született. Apja gyógyszer-nagykereskedő volt. Az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol két évig festészetet tanult. 1905-ben gróf Batthyány Ervin szolgálatába állt, előbb mint a gróf személyi titkára, majd  Bögötén a grófi birtok számtartója dolgozott.   Az 1906-1907-ben Szombathelyen megjelenő „Tesvériség” majd a „Társadalmi Forradalom”   c. lapok főszerkesztőjeként vett részt  a gróf által alapított reform iskoláról folyó szabadelvű  sajtó-vitákban. 1916-ban a birtok felosztásakor végkielégítést kapott és Budapestre költözött. 1929-től a budapesti Állatkertet igazgatta és a „Nimród” vadászújság szerkesztője volt és minden évben megrendezte a Nemzeti Vadászati Védegylet trófeakiállítását. Vadásztrófeáit 1937-ben  a berlini Nemzetközi Vadászati Kiállításon is bemutatták. Nevét az agancsbírálatokon rendszeresített, általa kidolgozott trófeabírálati képlet (Nadler-pontok) tette nemzetközileg ismertté és elfogadottá. 1942-ben mezőgazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. A II. világháború után részt vett az Állatkert újjáépítésében. 1948-ban ment nyugdíjba.  Nadler Herbert vadászatairól,  részben német nyelvű, naplókat vezetett. Ezeket a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi. Több önálló műve  („Vadásznapló”, „Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon”, „Vadásznapok, vadászévek”) jelent meg. A Pilisi Erdőgazdaság  2001-ben  halála 50. évfordulóján Budakeszin  avatta  fel szobrát. Napjainkban több – köztük az egyik  szombathelyi - vadásztársaság viseli Nadler Herbert   nevét.