Paragvár

Bár Szombathelynek  klasszikus értelemben véve egyetlen vára sincs, a napi beszédben a Püspökvár, a Rózsavár és a Paragvár is rendszeresen szóba kerül. Tudjuk, hogy a Karoling uralkodók egykori várát a győri püspök építtette át, az oladi Rózsavár egy régi csárda emlékét őrzi, de vajon mi lehetett a Paragvár? Szombathely képviselő-testülete 1873-ban a város terjeszkedése és a megszaporodott házépítési engedély kérelmek miatt közterületek elnevezéséről döntött, és a májusi közgyűlésen a Kámon község felé vezető, „a Perint és Gyöngyös közti árterületet határoló utat” Paragvári utcának nevezte el. A „Paragvár” szó a nyelvészek szerint a parlagon heverő, meg nem művelt földet jelentette. A 17. századi Szombathely városi jegyzőkönyvei többször emlegetik a „vár parlagját”. A várost északról határoló területet a Gyöngyös és Perint patakok gyakori árvizei a római kortól mocsarassá tették. Itt mezőgazdálkodást folytatni nem volt lehetséges, így vált két patak közötti parlagon maradt mező a „vár parlagjává”. A vizenyős területet a 18. századi dokumentumok gyakran „Tóköz”-nek, „Tószer”-nek is hívták. Ez a megjelölés szerepelt a régi várostérképeken is. A terület vízrendezéséről, a Perint ismételt áradásai miatt a 18. század végén született döntés, de erre csak a városfalak lebontása után, a 19. században kerülhetett sor. A terület „vár parlagja” elnevezés azonban annyira benne élt a köztudatban, hogy annak megőrzését a 19. századvégi városrendezők is fontosnak tartották. Bár az utcát a szocialista korszak voluntarizmusa Hámán Katóról nevezte el, de a Paragvár fogalma nem merült feledésbe. Ilyen címen 1986-ban a Szépítő Egyesület verseskötetet is megjelentetett, és az utca nevet a közakarat a rendszerváltozáskor az elsők között állította vissza.