Gergő László

A római Szent Péter székesegyház altemplomában, 1980-ban készült el a Magyarok Nagyasszonya-kápolna, amelyet Lékai László bíboros érsek megbízásából Gerő László tervezett. A huszadik századi magyar műemlékvédelem kiemelkedő személyisége 1909. május 24-én, Szombathelyen született. 1935-ben, friss építészmérnöki diplomával, a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként a Santo Stefano Rotondo templomot, illetve Róma városépítészetét tanulmányozta. Hazatérve, Budapesten első, ma is példaértékű munkája, az óbudai amfiteátrum konzerválása, bemutatása és városszerkezetbe-illesztése volt. A második világháború után a fővárosban a Belvárosi plébániatemplom és a Budavári Nagyboldogasszony templom helyreállítását irányította, és a Budai Várnegyed rendezési tervét készítette. Legjelentősebb munkája a budai középkori vár helyreállítása volt, de, a sárospataki Vörös-torony, a nagyvázsonyi vár, a badacsonyi Szegedy Róza ház is dicséri tervezői munkáját. 1957-től éveken át vezette az akkor létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség hatósági és tervezési munkáját. A Műegyetemen oktatta a műemlékvédelmet, a műemlékek helyreállításának, restaurálásának elméletét és gyakorlatát. Szakértőként vett részt Rómában a Palazzo Falconieri (a Római Magyar Akadémia) épületének helyreállításában. Nemzetközileg is elismert vár-szakértőként tette közzé írásait, jelentette meg a műemlékekkel, a műemlékvédelemmel foglalkozó, szakmai igényességgel, ugyanakkor olvasmányosan megírt könyveit. Alapításától, 1957-től, szerkesztette a „Műemlékvédelem” című folyóiratot. Gerő László 1995-ben, Budapesten hunyt el. Szombathelyen, Széll Kálmán utca 11. alatti szülőházán, születésének centenáriumán helyezték el emléktábláját.