Herman Ottó

Herman Ottó természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus a felvidéki Breznóbányán (ma Brezno, Szlovákia) született. 1863-ban a lengyel szabadságharcból hazatérve Kőszegen telepedett le, fényképészműtermet nyitott, majd barátja, Chernel Kálmán biztatására Kolozsvárra ment, ahol Brassai Sámuel mellett konzervátorságot tanult és lerakta a később híressé vált állattani gyűjteménye alapjait. A Természettudományi Társaság felfigyelt ornitológiai munkásságára és 1875-ben már a Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott. 1877-ben indította és tíz éven át szerkesztette a „Természetrajzi Füzetek”-et. 1879-86. között a Függetlenségi Párt parlamenti képviselője volt. Kossuth Lajost két alkalommal is meglátogatta Turinban. 1885-ben ő rendezte az országos kiállítás híressé vált halászati anyagát, 1888-ban madártani tanulmányutat tett Norvégiában. Ezt követően fogott a magyar ősfoglalkozások, a néprajz, a nyelvészet, a régészet témaköreinek kutatásához. E célból 1899. június 2-án érkezett Szombathelyre. „Az európai hírű természettudós etnográfust régi barátja, Reiszig Ede, vármegyénk főispánja fogadta és kisunyomi kastélyába vitte, ahonnan másnap Dömötöribe indultak a vasmegyei magyar népi építkezés tanulmányozására” – kezdődik a korabeli tudósítás. „Herman Ottót kiemelten érdekli a vend, a horvát és a hienz falvak építkezése. Ezek jellegzetes épületeit Stinácon, Özgödörben és Tótkeresztúron fogja tanulmányozni, miközben a lehetősségek szerint megtekinti a vidék állattenyésztésének jellegzeteségeit is.” Hermann Ottó nevéhez fűződik a hazai ősemberkutatás megkezdése, a Magyar Ornitológiai Központ felállítása, az „Aquila” folyóirat megindítása és a millenniumi kiállítás néprajzi anyagának rendezése is. Munkásságát eredeti szempontú, gazdag ismeretanyaga, előadásmódjának árnyalt és lebilincselő módja jellemzi. Néprajzi, zoológiai, őstörténeti művei, természetleírásai gondos tudománynépszerűsítő munkák. A tudós életének 80. évében, Budapesten hunyt el, hamvai a miskolci hámori temetőben nyugszanak