Reiszig Alajos

Reiszig Alajos kámoni földbirtokos Ede nevű fia 1848. június 5-én született. A pesti piarista gimnázium elvégzése után jogi tanulmányokat Grazban, Pesten és Pozsonyban folytatott. 1871-ben a vármegye aljegyzővé nevezték ki. Ezt a tisztséget 1883-ig viselte, amikor Széll Ignác alispán lemondásakor helyettes alispán lett, majd a tisztújítás alkalmával a vármegye alispánjává választották. 1889-ben: „méltányolva azon előnyöket, melyek a lovassági laktanya építés folytán városunk fejlődésére és annak közönségére háramlanak, és tekintve azt, hogy ezen laktanya létesítése körül a vármegye városunk fejlődése iránt minden téren melegen érdeklődő alispánja, Reiszig Ede úr milyen kiváló buzgalmat és fáradtságot fejtett ki, ezen érdemek iránt hálánkat és köszönetünket kifejezendő: elhatározza a képviselő testület, hogy azon áldozatkészségéért, mely szerint a vármegyei lovassági ezred laktanya Szombathelyen építtetett, feliratilag köszönetét fejezi ki, és Reiszig Ede alispán urat a város díszpolgárává megválasztja.” Ferenc József ugyanebben az évben a vaskorona renddel kitüntette, majd Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Reiszig Ede 1892-től kereskedelemügyi, majd 1895-ig belügyi államtitkár volt. Ekkor kapta meg Vas vármegye főispáni kinevezését. A közélet aktív tagjaként elnöke volt a Vasmegyei Casino Egyesületnek, igazgatósági tagja az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt.-nek és a Délivasút Társaságnak és a Dunántúli Helyiérdekű Vasutak Üzletvezetőségének. 1904-ben történt nyugalomba vonulásakor kapta meg a Ferenc József Rend nagykeresztjét. A heidelbergi egyetem „in scientiae rerum publicarum” díjával kitüntetett jogtudós 60 éves korában, Grazban hunyt el.