Szabolcs Zoltán

Szabolcs Zoltán 1909-ben született. 1933-ban szerzett orvosdoktori oklevelet a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1937-től Budapest II. sz. Sebészeti Klinikáján műtőorvos, tanársegéd, majd 1949-től adjunktusként dolgozott. 15 éves sebészeti klinikai működése alatt Bakay Lajos, Ádám Lajos, majd Sebestény Gyula professzorok mellett végezte gyógyító munkáját, és rendszeresen részt vett az orvostanhallgatók elméleti és gyakorlati képzésében. Szakmai közleményeket publikált és számos előadást tartott a Magyar Sebész Társaság és a Sebész Szakcsoport ülésein. 1952-től a Szombathelyi Kórház sebészeti osztályának sebészfőorvosa volt. Az általános sebészeti működése mellett az onkológiai sebészet területén végzett kiemelkedő munkát. Vas megye lakosságának az országos átlagnál magasabb gyomorrák-veszélyeztetettségét felismerve e szakterülettel kiemelten foglalkozott Az onkológiai műtéti eredmények tudományos módszerességgel végzett feldolgozása alapján 1961-ben írta meg disszertációját, és elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet. 1966-ben megjelent „Gyomorrák” című könyvét a szakma a hazai és a nemzetközi szakirodalom egyik legértékesebb monográfiájaként méltatta. Dr. Szabolcs Zoltán oktató- és nevelő munkájának elismeréseként 1968-ban egyetemi tanári címet kapott. Tagja volt a Tudományos Minősítő Bizottságnak és az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. A Magyar és több Nemzetközi Sebésztársaság, a Vas megyei Orvosetikai Bizottság tagjaként az egészség megvédésén, a betegségek megelőzésén, azok korai felismerésén és a beteg emberek gyógyításán dolgozott. Élete 62. évében, 1970. június 8-án, egy tragikus közlekedési balesetben vesztette életét. Nevét 1973 óta utca viseli Szombathelyen. A kórház kertében elhelyezett mellszobrát Majthényi Károly készítette.