Richard Pococke

Szombathely római emlékeinek híre már kétszáz év előtt is vonzotta ide a messze földön élő tudósokat. 1733 és 1736 között egy anglikán lelkész, Richard Pococke unokatestvérével, Jeremiah Milles-al utazgatott Európa országaiban. Indítéka nemcsak a kor jómódú fiatalembereire jellemző világlátás, hanem elsősorban a római császárkor még fellelhető emlékeinek megtekintése és szakszerű feldolgozása volt. A római birodalom európai területeit lelkiismeretesen végig járva 1736 júniusában lépett a Dunántúl földjére és azt Soprontól Budáig beutazta. Tapasztalatairól kilenc évvel később megjelent nagy művében számolt be. „Sopronból Csepregbe mentünk, ahova némelyek Scarabantiát helyeznék, de itt semmiféle régiség nincs, az egykori nagyvárost a törökök felégették. Szombathely (Steinamanger) kétségtelenül a Colonia Claudia Sabaria. Azt mondják, hogy Pannónia prefektusa itt székelt, és Aurelius Victor biztosít bennünket arról, hogy Septimius Severust ezen helyen kiáltották ki császárrá. Mi Szombathelyen több gránitoszlop darabjait láttuk. Valószínű, hogy Domitianus ennek a városnak jótevője volt, mert két olyan inscriptiora leltünk, amely hozzá volt intézve, de Domitianus neve ki volt vakarva, ahogyan ezt a szenátus rendeletére ki kellett vakarni minden feliratból. A városban van még számos más inscriptio is, meg néhány különös dombormű. Az a történet járja bár — valószínűleg minden alap nélkül — hogy Ovidiust itt temették volna el. Azt is mondják, hogy Szent Márton ebben a városban született 335-ben, apja Nagy Konstantin tribunusa volt.” Richard Pococke korának egyik legnagyobb turistájaként 1745-ben adta ki utazásainak kilenc kötetes naplóját. A Szombathelyről szóló leírás a második kötetben olvasható. A könyv csakhamar igen népszerű lett, franciára, hollandra és németre is lefordították. Az 1771-es német kiadásról a Magyar Könyvház 1783. 3. évfolyamában Molnár János írt részletes ismertetést