Csebi Pogány István

Csebi Pogány István festőművész Szombathelyen, 1908. június 14-én született. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary Jánostól, Réti Istvántól, Edvi Illés Aladártól tanult. Első gyűjteményes kiállítását főiskolás korában a mexikói Jose Clemente Orosco társaként rendezték az Ernst Múzeumban. A Képzőművészeti Főiskola 1937. évi jubiláris kiállításán elnyerte a Főváros vízfestmény díját és a „Céhbeliek" díszérmét. Diplomája megszerzése után a főiskola tanársegédje volt. Festészetére elsősorban Vaszary Jánosnak könnyedsége, nagyvonalúsága hatott. Ösztöndíjasként bejárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot, Itáliát és a Székelyföldet. Szombathelyen tagja volt a Szent Márton Céhnek, és rendszeresen szerepelt kiállításaikon. 1940-ban a budapesti Művészeti Gimnázium tanárává nevezték ki. Több verseskötetet illusztrált. Gyűjteményes kiállítása volt 1941-ben a Műcsarnokban, és szerepelt műveivel a milánói nemzetközi grafikai kiállításon. 1959-ben az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítását követően a budapesti „Finommechanikai Művek" és az Ózdi Kohászati Művek számára nagyobb méretű, dekoratív jellegű pannók megfestésére kapott megbízást. Művészi alkotó pályáját végig kísérte művészetpedagógiai munkássága. Csebi Pogány Istvánt, akinek festői működése Füredhez kapcsolódik, méltatói nevezték a „Balaton festőjé-nek, mivel akvarelljeinek témáit a tó felett, körül jelentkező tünemények, a parton zajló élet adták. Alumíniumszobrokat, térplasztikákat, reliefeket is készített, e munkáival az építészetet és a szobrászatot a legegyszerűbb eszközökkel, magas művészi szinten össze tudta kapcsolni. Csebi Pogány István 71 évesen, Budapesten hunyt el.