Savaria határai a 14. században

Szombathely történetének kis túlzással egyik „talpköve” az az 1360. június 15-én kelt oklevél, amelynek magyarra fordított szövegét a város által 1998-ban megjelentetett „Savaria-Szombathely története” című kötetben olvashatjuk. A Zalai Konvent Nagy Lajos király parancsára birtokba iktatást végzett, és ennek során részletesen leírta a 14. században a várossal szomszédos „Banafölde” határait. E közel hét évszázados dokumentum szövegét olvasva, a város régi térképeinek segítségével, a mai Szombathely területének egyes pontjai nagy biztonsággal beazonosíthatók. A határjárás a Szent Márton templom előtti kúttól indult és Szőlős falu határától az egykori Borostyánkő, a mai Rumi út nyomvonalán a város déli oldalán emelt félkör alakú sáncig haladt, ahonnan azt az észak-kelet felől megkerülő, a mai Gázgyár, és Aréna utca nyomvonalának megfelelő úton a Gyöngyös utcai kútig haladt. Mivel a határjárás itt nem említi sem a templomot, sem pedig a ferences kolostort, ez azt mutatja, hogy a szerzetesrend Kálmán győri püspök által történt letelepítése csak a későbbi években történhetett. A határjárók innen északi irányban haladtak tovább és az egykori római város keleti erődítései melletti „régi úton”, a mai Kisfaludy utca nyomvonalán a Bogáca patak átkelőjénél álló „Bálványkőig” – ami minden bizonnyal egy 1. századi savariai lakos síremléke lehetett – jutottak, majd innen déli irányba fordulva a mai Vépi-út nyomvonalát követve érkeztek vissza kiindulási pontjukhoz.