Balassa Gábor

Balassa Gábor szombathelyi püspök a Veszprém megyei Mencshelyen, jómódú nemesi családban született. Veszprémben, Pozsonyban és Nagyszombatban filozófiát és teológiát tanult. 1806-ban szentelték pappá, 1807-től püspöki titkár, majd irodaigazgató volt Veszprémben. Karádon, Nyirádon, ezt követően Sümegen volt esperes plébános. 1832-ben I. Ferenc király veszprémi kanonokká nevezte ki. Az 1832 és 1836 közötti reform országgyűlésen a káptalan követeként vett részt. 1835-ben csanádi címzetes prépost, veszprémi püspöki helynök, a Pesti Ítélőtábla bírája. 1838-ban, az udvari kancellárián, mint címzetes püspök az egyházi ügyek előadójaként szolgált. Királyi kinevezését 1844. június 17-én XVI. Gergely pápa megerősítette, ezzel lett szombathelyi megyés püspök. Felszentelésre Pozsonyban került sor. A szabadságharc kezdetén papjait hűségnyilatkozatra felszólítva támogatta a nemzet szabadságharc eszméjét, de az 1848. decemberi és az 1849. januári körlevelében már a monarchia iránti hűségre utasította az egyházmegye papságát. Betegeskedése miatt korszerű egyházfegyelmi terveit nem tudta megvalósítani. Utolsó körlevelében az iskolai oktatás színvonalának emelésére, a sajtó- és a könyvkultúra támogatására buzdította papjait. 1851 júliusában még fogadta Viale Prela János érseket, a pápa apostoli nunciusát, de augusztus 11-én, 68 évesen, szélütés következtében elhunyt. A szombathelyi székesegyházban helyezték örök nyugalomra.