László herceg

László herceg, V. István magyar király és Kun Erzsébet hatodik gyermekeként 1262-ben született és apja váratlan halála után 10 évesen került trónra. A László néven 4. magyar királyt, édesanyja származására utalva, már életében „Kun” Lászlóként emlegették. Uralkodását a keresztény és pogány kun szokások folytonos konfliktusából fakadó összeütközések, és ezzel párhuzamosan a főúri csoportok rivalizálása kísérte. Azt a tény, hogy Szombathely vára és a mezőváros már a XIII. században a győri püspök magánbirtoka volt az évszázad utolsó évtizedeiből fennmaradt dokumentumokból tudhatjuk. Mivel András és az őt követő Tivadar győri püspökök is a király hű emberei voltak, sorsszerűen kerültek szembe az IV. László, majd az utolsó Árpád-házi király, III. András ellen fellázadó „kiskirályokkal”. Ezek egyike volt a Kőszegi-család, amelynek tagjai attól sem riadtak vissza, hogy a királyt is fogságra vessék. Tivadar volt az, aki még mint budai prépost és királyi alkancellár hosszas alkudozásokat folytatott a király szabadon bocsátásáról, majd később, püspöksége idején is harcolt a világi és egyházi birtokokat gátlástalanul fosztogató családdal. Miután 1288-ban Szombathely is a Kőszegiek kezébe került, Kőszegi János, aki történeti források szerint nem egyszer önkényesen használta a nádori és Vasvármegye megyés ispáni címét, az év júniusában nádori közgyűlést tartott. Az erről Szombathelyen kiállított bírói oklevél Och comes, szombathelyi várnagy és a környéken lakó várjobbágyok peres ügyében meghozott döntés szövegét tartalmazza. Mivel a peres felek nem a győri püspök alattvalói voltak, hét és fél évszázad távlatából az ítélet jogérvényességét nem könnyű megítélni.