Várostorony

A szombathelyi piactér (a mai Fő tér) legrégebbi épülete volt a várostorony. Építési idejét nem ismerjük, de az minden valószínűség szerint azonos lehetett azzal a középkori épülettel, amely már a város XIV. századi pecsétjén is látható. A városról szóló XVIII. századi leírások szerint a „piarczi tornyon" volt a város órája, benne harangja, csúcsán pedig Szent Mártonnak, a város védőszentjének alakja. Földalatti helyiségét tömlöcnek használták. A hozzá épült aprócska épületben a tűzoltásra használt eszközöket tárolták és ez volt a város nyugalmát éjnek idején őrző bakterek tartózkodási helye. A toronytól délre eső kápolnát a város közössége 1712-ben építette Fábián és Sebestyén tiszteletére, mert a két védőszent közbenjárásának tulajdonították az 1711-es nagy pestisjárvány megszűnését. Közvetlen mellette, 310 esztendeje, 1714-ben állították fel a Szentháromság oszlopot, talapzatán magyar és gyógyító szentek szobraival. A toronytól északnyugatra álltak a kereskedők boltjai. A tér „könyökében”, ahogy a korabeli dokumentumok írták, a mai Kőszegi utca torkolatában, lévő emeletes, zárt erkélyes, védett bejáratú épület volt a városháza, itt székelt a tanács és a városi bíróság, a földszinten volt a város fogadója és bormérése. A város első látképének mézeskalács-házakra emlékeztető épületei újnak számítottak. Az 1749. évi tűzvész annyira megrongálta a piaci kápolnát is, hogy még abban az évben a kereskedők bódéival együtt lebontották. A város tornyára ekkor csak egyszerű gúla alakú sisak került, de az épület károsodása olyan súlyos volt, hogy azt is le kellett bontani. A város elöljárósága határozatot hozott visszaépítéséről, a tervet elkészíttették, de az sajnos sohasem valósult meg, helyét napjainkban a Fő tér kövezetében mozaik kép és emlékkő jelöli.