Lukács János

Annyi bizonyos, hogy Lukács János 1818. június 26-án született, de világra jöttének helyét életrajzírói nem ismerik. A szombathelyi gimnázium növendékeinek személyi adatait feldolgozó Pákay Arnold őt az 1828-tól 1834-ig Ludadon élő Lukács Márton molnár fiaként azonosítja. A tehetséges növendék az 1834-36. években azután a líceumot végezte el Szombathelyen. Tevékenységének kutatói elmondják, hogy Lukács színre lépése előtt a magyar gyorsírók valamennyien a Hajnik Károly által népszerűsített Taylor-féle módszerrel dolgoztak. Lukács volt az első, aki szakított az angol eredetű nehézkes gyorsírással, és a Novak-féle német rendszer alapján dolgozta ki a gyorsírás új elméletét és gyakorlatát. Vas vármegye szombathelyi közgyűlésén 1841 májusában tárgyalta először a gyorsírás ügyét, ahogy fogalmaztak: „csatlakozván a „sebes írók” segélyezésére adományokat gyűjtő Fejér megyei kérelemhez, a nádortól országgyűlési gyorsírók kiképzését kérik”. A módszer azután jelesre vizsgázott az 1843/44-es országgyűlésen. Szentkirályi Móricz, a követei kar egyik vezetője kitüntetésben is részesítette Lukács Jánost, aki az országgyűlés befejeztével Zala és Vas vármegyében, majd Győrött és Komáromban foglalkozott a gyorsírás tanításával. Az 1847–48. pozsonyi és az 1848. pesti országgyűlésekről a lapoknak ő küldött részletes tudósításokat. A világosi fegyverletétel után Szigligeten, Puteani báró házánál nevelősködött, majd 1852-ben ügyvédi irodát nyitott Szombathelyen. Élete 43. évében, Borostyánkőn hunyt el.