Kuntár Lajos

Kuntár Lajos író, újságíró, művelődéstörténész, helytörténész, szerkesztő és közművelődési szakember, egy csörötneki paraszti család kilencedik gyermekeként, ahogy mondani szokta: "a szarajevói merénylet napján" született. Érettségi után a Vasvármegye című napilapnál dolgozott. 1942-43-ban haditudósítóként tanúja és krónikása lett a 2. honvéd hadsereg doni tragédiájának. Harctéri riportjaiból összeállított „Véres Don” 1943-ban jelent meg. A könyvet 1945-ben betiltották, íróját vizsgálati fogságba vetették, és hosszú évtizedekre megbélyegezték. 1946-tól a szociáldemokrata Új Vasvármegyénél, majd a Kisgazda Párti Nyugati Kis Újság szerkesztőségében dolgozott. Részt vett a Vasi Írók és Művészek Munkaközössége, majd az írószövetség szombathelyi csoportja munkájában, vasi kiadványok szerkesztésében. 1954-ig a Kéményseprő Vállalatnál dolgozott, majd könyvtárosként, a megyei könyvtári hálózat kiépítését szervezve járta a falvakat és kezdett hozzá a népmesék gyűjtéséhez, amelynek kötetei a 60-as években láttak napvilágot. Elvégezte az ELTE történelem-könyvtár szakát. 1960-tól Vas Megyei Népművelési Tanácsadóban, 1967-től újra a megyei könyvtárban, majd a megyei pedagógus-továbbképzési kabinetben dolgozott. Elindulása óta tagja volt a Vasi Szemle és az Életünk szerkesztő bizottságának, szerkesztője a Vasi Honismereti Közleményeknek és tagja a Gazdag Erzsi Alapítvány kuratóriumának. Szerkesztette Szentgotthárd monográfiáját. Csörötnekről írt könyve 1990-ben jelent meg, Szombathelyhez való kötődéséről az 1999-ben kiadott „Az én Szombathelyem” című tanulmánykötete tanúskodik. Szentgotthárd város 1998-ban, Csörötnek 2003-ban díszpolgárává választotta. Tevékeny életét 91 évesen, 2005-ben fejezte be. Tisztelői Paragvári utcai egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg.