I. Ferenc József Szabó Imrét

1869. június 30-án I. Ferenc József Szabó Imrét szombathelyi püspökké nevezte ki. A Veszprém megyei Békáson született főpásztor hittudományi tanulmányait a Pesti Papnevelő Intézetben végezte, ahol írói tehetsége alapján IV. éves korában őt választották az irodalmi egyesület elnökévé. Felszentelése után, 1838-ban a veszprémi szeminárium prefektusa, majd 1842-ben aligazgatója lett. Két esztendeig volt Csicsó plébánosa, majd 1847-től a Pesti Egyetem hitszónoka. 1848-ban beszédeivel és írásaival a forradalom ügyét támogatta. A szabadságharc leverése után, a vésztörvényszék döntése alapján, el kellett Pestet hagynia. A felsőiszkázi plébánián írta meg "Néphez alkalmazott egyházi beszédek" című ötkötetes művét. Pápa városa először 1861-ben, majd ezt követően még három ciklusban választotta meg országgyűlési képviselőjévé. 1867-ben a kultuszminisztérium osztály-tanácsosa, 1869-ben veszprémi kanonok lett, és beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Szombathelyi püspökként nagy gondot fordított a kispapok szónoki képzésére. Rendszeresen részt vett a szeminaristák próba prédikációin. A Magyar Katolikus Püspöki Kar képviseletében volt jelen Rómában az 1869-1870 között folyó I. Vatikáni Zsinaton. Különös gondot fordított az iskolaügyre. Ő alapította az 1872-ben megnyílt szombathelyi Püspöki Elemi Iskolát. Egy évtizedes főpapi működés után 1881-be, 67 évesen hunyt el.