Szabó Miklós

Szabó Miklós régész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1940. július 3-án, Szombathelyen született. A Nagy Lajos Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után az ELTE régészet-latin szakán diplomázott. A Nemzeti Múzeum antik osztályának lett muzeológusa, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgató helyettese volt. 1973-tól tanított az ELTE-n, 1999-ben lett az egyetem rektora. 2001-ben az MTA rendes tagjává választották. Kutatásainak fő területe a vaskorszaki Európa története és régészete, ennek keretén belül a kelta kultúrának ókori görög, valamint etruszk művészettel való kapcsolata volt. Egyetemi és múzeumi munkája mellett Európa szerte vett részt régészeti ásatásokon. 1970 és 1978 között az athéni, delphoi és argoszi feltárásokon dolgozott, 1978-tól az Aix-en-Provence-i Egyetem dél-franciaországi ásatási expedíció vezetőjeként a vaskori kelta urbanizáció problémakörét kutatta. Vendég professzorként tanított a Sorbonne-on, az Ecole Normale Superieur, a College de France és a Dijoni Egyetem tanszékein. A Német Régészeti Intézet, a Barcelonai Királyi Akadémia, a Francia Akadémia és a Görög Régészeti Társaság is felvette tagjai sorába. Számos szakmai elismerés mellett, 2001-ben megkapta a Francia Becsületrendet és 2011-ben Széchenyi díjjal tüntették ki. Szakmai munkásságát tudományos publikációk és kötetek tucatjai jelzik. Munkája során többek között feldolgozta a Kárpát-medence kelta eredetű vésett díszítésű fegyvereinek emlékanyagát. „Kelták nyomában Magyarországon” című népszerű műve a „keleti kelták” művészetével, illetve a kelták és a mediterrán kultúra kapcsolatait olvasmányos módon mutatja be.