Szenczy Imre

Szenczy Imre klasszika-filológus, műfordító, 1798. július 7-én, Szombathelyen született és a Premontrei Gimnáziumban érettségizett. 1814-ben lépett a premontrei rendbe. 1821-től Keszthelyen, a magyar botanika egyik legjelentősebb vidéki kutatójaként gyűjtötte a hazai flóra egyedeit, valamint a kerti és üvegházi növényeket. Anyagát Hutter Mihály és Wierzbicki Péter adataival kiegészítve állította össze „Keszthely vidékének flórája” c. művét. 1833-tól a rend szombathelyi gimnáziumában tanított, és itt kezdte meg Julius Caesar műveinek magyarra fordítását. Munkája elismeréseként, 1838-ban az akadémia levelező tagjává választották. 1840-ben a Szaniszló Ferenc püspök által Pesten indított „Religio és Nevelés”, valamint a "Fasciculi ecclesiastico litterarii" című folyóiratok szerkesztője lett. A „Magyar Tudománytár” és az „Athenaeum” köteteiben a klasszikus költészet tárgykörében több száz tanulmánya és kritikája jelent meg. A Kisfaludy-Társaság felkérésére magyarra fordította Quintilianus műveit és hozzákezdett Tacitus „magyarításához”. Az „Annales”-ek fordítása idején, 1858-ban, rendje csornai prépostjává választották, de ahogy 1860. évi gyászjelentésében írták, a „tiszta jellemű, nemes ízlésű, szerény férfiú” váratlanul elhunyt. Kéziratos hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, több ezer darabos botanikai gyűjteményét a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi. Szombathely város jeles szülöttéről 1928-ban belvárosi utcát nevezett el, amelyet 1956-ban Bejczy István utcára változtattak. A rendszerváltozás óta az oladi városrészen van a Szenczy Imre utca.