Reismann János

A Szombathelyen, 1905. július 8-án született Reismann János 20 évesen ment Párizsba, ahol Peter Powel amerikai fényképész munkatársa lett. 1928-ban végezte el a müncheni Staatliche Höhere Fachschule für Phototechnik operatőri tanfolyamát, majd a friss diplomával a zsebében az „Arbeiter Illustrierte Zeitung” fotóriportere lett, ahol együtt dolgozott Moholy-Nagy Lászlóval, Erwin Piscatorral és John Heartfielddel. Az U.R.F. Reklámkollektíva tagjaként reklám-, illusztrációs és divatfelvételeket is készített. 1931-ben a politikai fotómontázs utolérhetetlen mesterével, Heartfield-el Moszkvába utazott. Hét évet töltött a Szovjetunióban. Az „SZ.SZ.R. Na Sztrojke”, a „Szojuzfoto” és az „Ogonyok” riportereként a hírügynökségeket látta el képekkel. 1938-ban visszautazott Párizsba és a kommunista párt illegális folyóiratát, a „Bulletin d'Information”-t szerkesztette. 1945-ben tért haza Magyarországra. 1948-tól a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője, majd a követség kultúrattaséja lett. Robert Capával és David Seymourral közösen Rómában, a „Casa della Culturá”-ban volt kiállítása. 1949-ben a Rajk-per kapcsán letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték. 1965-ben volt kiállítása a Savaria Múzeumban. 1976-ban bekövetkezett haláláig hazai képes „magazinoknak” dolgozva járta a világot, albumai jelentek meg. Reismann János munkássága, szintén fotóművész Mariann nevű testvéréhez hasonlóan, egyike a magyar fotográfia csúcsteljesítményének. Ezt 1971-ben megjelent, „Budapesti változatok” című albumához írt kísérőszövegében Csurka István is elismerte. Emlékét barátja, Weöres Sándor, „Szombathely” című kis versében így énekelte meg: „Barokk házak sora számos/ kis kápolnák tornya jámbor/ itt született Reismann János/ valamint én Weöres Sándor”.