Szász Béla

Szász Béla újságíró Szombathelyen, 1910. július 9-én született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar és francia nyelvet, valamint művészettörténetet tanult. Az illegális kommunista mozgalomban való részvételéért 3 év börtönnel sújtották. 1937-39 között a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait, majd Argentínába emigrált. 1946-ban tért haza Magyarországra. 1949 tavaszán, kémkedés vádjával, letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében tízévi fegyházra ítélték. 1954-ben kapott amnesztiát, rehabilitálták és kiadói lektorként dolgozott. 1956. október 6-án Rajk László temetésén, a volt fogolytársak nevében ő mondott gyászbeszédet. A forradalom után Angliába emigrált. A „Vincent Savarius” írói álnéven 1962-ban írta „Minden kényszer nélkül” című híres művét, amely a Rajk-pernek és a körötte történt törvénytelenségeknek döbbenetes krónikája. A mű önvizsgálat és számvetés. A szabadon választott, majd kényszerűen végigjárt életút – egy egész ország útjának – bejárása. Lebilincselő ereje abban a hűvös tárgyilagosságban rejlik, amellyel a letartóztatás pillanataitól kezdve a magyar, majd a szovjet vallatók vezette vizsgálatok kegyetlenségén át a törvénysértő ítéletig, a börtönbeli szenvedésektől a szabadulásig tartó átélt iszonyatot Szász Béla ábrázolni képes. Műve hiteles a tényekhez való szigorú ragaszkodásban, de hiteles az összefüggések, a mélyebben rejlő indítékok feltárásában is. Gyűlölködés nélkül, de megingathatatlan etikai meggyőződéssel ítéli meg mindazt, ami azokban a nehéz években vele és szenvedő társaival, de bizonyos értelemben minden magyarral megtörtént. Szász Béla 1999-ben Londonban halt meg, 2003 óta utca viseli a nevét Szombathelyen.