Kreisler Emil

Kreisler Emil 1925. július 9-én, egy cipészsegéd fiaként született Szombathelyen. A helyi Polgári Fiúiskola diákjaként a Legénykör színjátszó csoportjában kezdett statisztálni. A nevét „Keres”-re magyarosító fiatalember a Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1950-től a Honvéd Színház, 1951-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1954-ben nevezték ki a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának. 1956-tól a Vígszínházban, 1961-től a Thália Színházban játszott, majd 1973-tól nyugalomba vonulásáig a Radnóti Színpad igazgatója volt. A színpadon elsősorban klasszikus és modern darabok karakter szerepeit játszotta. A figurákat előadó művészetére jellemző módon távolságtartóan, intellektuális hűvösséggel formálta meg. Keres Emil 1965-ben kapta meg a Kossuth-díjat. Jellegzetes orgánumával nagy átéléssel szavalt versekből összeállított önálló estjeivel nagy népszerűségre tett szert, és a 60-as években egyik legünnepeltebb sztárja volt az Egyetemi Színpad forró hangulatú rendezvényeinek. Számos filmben is szerepelt, a „Konyec”-ben nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplő díját is kiérdemelte. Pályafutását több könyvben, köztük a „Hány élet volt ez?” c. verseskötetben elevenítette fel. Élete 81. évében bekövetkezett haláláig a „Cserhát Művész Kör”, „Krúdy kör”, „Művészet és Barátai” színész társaságokban lépett fel, Színi Stúdiót szervezett, amelyben szívességből tanított kezdő előadókat.