Széll Kálmán

Széll Kálmán 1843-ban született a Vas megyei Gasztonyban. Karrierjét minden bizonnyal segítette a kiegyezés legfontosabb politikusához, Deák Ferenchez fűződő kapcsolata, akinek gyámleányát, Vörösmarty Mihály leányát vette feleségül. Amikor Deák egészségi állapota megrendült, Rátótra, a Széll családhoz költözött, ahol haláláig Vörösmarty Ilona ápolta. A kiegyezéskor mindössze 24 éves Széll Kálmánt 1869-ben választották meg a szentgotthárdi kerület képviselőjévé. Széll 1875-1878-ig Wenckheim- és a Tisza-kormányokban pénzügyminiszter, majd 1899-1903-ig miniszterelnök volt. Szombathely város közgyűlése a város ügyét mindenkor támogató államférfit 1894. július 11-én, „a Vasúti Üzletvezetőség ügyében kifejtett hathatós támogatás által szerzett hervadhatatlan érdemei elismeréséül Szombathely rendezett tanácsú város díszpolgárává választotta, s erről ő nagyméltóságát a díszpolgári oklevél átadása mellett küldöttségileg értesíttetni rendelte.” Széll Kálmán 1902-ben Körber osztrák miniszterelnökkel írta alá az Ausztriával megkötött, a köznyelvben csak „Széll-formula”-nak nevezett gazdasági kiegyezésről szóló szerződést. Kormánya bukásához az úgynevezett „véderővita” vezetett, amelynek vezetőjeként az újonclétszám emelése helyett a póttartalékosok megajánlását képviselte. A kitört belpolitikai villongások nyomán 1903 júniusában kénytelen volt távozni a miniszterelnöki székből. 1906-ban Andrássy „disszidens” csoportjához csatlakozott, a koalíciós kormányzás idején az „Alkotmánypárt” elnöke volt, de annak bukása után már csak a gazdasági életben volt aktív. Ő alapította a „Jelzálog és Hitelbank”-ot, melynek vezérigazgatói, később elnöki tisztét töltötte be. Rátóti birtokán mintagazdaságot, híres szarvasmarha-tenyészetet létesített. 72 évesen hunyt el. Sírja a táplánfai családi sírkertben található. Mellszobrát Szentgotthárdon állították fel. Szombathelyen emlékét a Vasútigazgatóság épületére helyezett emléktábla őrizi.