Pestis járvány Szombathelyen

A Rákóczi-szabadságharc utolsó évében a dunántúli hadműveletek szüneteltek. Ebben döntő szerepe volt az országot és lassan Vas vármegyét is elérő pestisnek. A járvány miatt Heister osztrák tábornok kénytelen volt csapatainak nagy részét kivonni a megyéből, és amikor a fekete halál 1711 júliusában Szombathelyt is elérte, Esterházy Antal parancsnokságát a városból Salfára, a Szegedy kastélyba helyezte át, és innen küldte utasításait a kuruc hadtestek vezetőihez és Vas vármegye közgyűléséhez. Szombathely város ekkor intézkedéseket tett, hogy a járvány behurcolását megakadályozza. 12 forint büntetést szabott ki mindazokra, akik olyan településekre mentek, vagy olyan helységből való emberekkel érintkeztek, ahol a pestis már jelen volt. Elrendelték, hogy mindenki naponként templomba menjen könyörögni, hogy Isten a várost e csapástól megmentse. De a betegség terjedését nem lehetett megállítani, és júniusban az már a városban is jelen volt. A tanács ekkor űgy határozott, hogy „mivel az pestis már benn lévén az városunkban, a doctorok mellé nyolc napra a fürdős legényt és az borbélyokat is kirendeljük, hogy azoknak gyógyításokban segítségül legyenek.’’ Július 6-án Nádasdy Ferenc generális űgy rendelkezett: „hogy a katonaság a pestistől mentesíttessék, a megbetegedett embereket mind Szentmártonba vigyék”. A jegyzőkönyv szerint: „ott már két ház Lazariummá (kórház) tétetett és a betegek ápolására valamint a temettetésekre emberek és asszonyok rendeltettek.” Július közepétől a pestis további nagy mérvű dúlásai miatt, mivel úgy gondolták, hogy „a járványt a mérgezett levegő okozza”, a templomokat bezáratták, a misét pedig naponként nyílt téren, a piacon tartották. A bíró jelentése szerint: „egy napon cca. 30 és 35 halottak vannak, az kik az pestises dögletességben meghaltak. Páter Vargyassy András szombathelyi plébános a betegségtől való félelmében itt hagyta plébániáját”