Franz Anton Maulbertsch

Franz Anton Maulbertsch, a közép-európai barokk művészet legjelentősebb, eredeti tehetségű egyénisége a Bodeni-tó melletti Langenargenben, 1724. július 16-án született. Tanulmányait festő-aranyozó apja mellett kezdte, majd 15 évesen beiratkozott a bécsi Császári Képzőművészeti Akadémiára. 1750-ben megnyerte az Akadémia festészeti nagydíját, később maga is tagja lett több akadémiának. Népes festőműhelye segítségével a freskó- és oltárképfestői megbízásokat sikeresen teljesítette. Színekben, fényben tobzódó, olykor látomásos festészete az 1770-es évektől a barokk stílusklasszicizáló vonulatához igazodott. Maulbertsch művészete sok szállal kötődik Magyarországhoz. Egyik legkorábbi oltárképe Kolozsvárra került, 1754-ben a zirci ciszterci templomnak festett hatalmas főoltárképet. 1757-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök meghívta a sümegi plébániatemplom teljes kifestésére. Ezt tartják legjelentősebb magyarországi művének. Az 1770-es évek végétől szinte megszakítás nélkül hazánkban: a Trencsén megyei Bogoszlón, később Komáromban, Majkon, Székesfehérvárott, Vácott, Győrött, 1781-től Pozsonyban és Pápán dolgozott. 1783-ban festette meg a szombathelyi püspöki palota nagytermének mennyezet képeit és elkészült az épülő székesegyházba szánt Visitatio B. M. Virginis főoltár festményével, valamint a Szent Márton, a Szent Quirin és a Szent Péter oltárok képeivel is. Szily János püspök 1791-ben vele terveztette meg a mennyezetfreskókat, de a 72 éves művész, mielőtt a munkához hozzákezdett volna, elhunyt. Mivel Szily ragaszkodott a tervezethez, a freskókat Maulbertsch tanítványai, Johann Winterhalter és Anton Spreng, a mester vázlatai alapján készítették el. Sajnos a freskók 1945-ben, a város bombázása során elpusztultak.