Sennyey István

Sennyey István, Sennyey Pongrác erdélyi főgenerális fia, Küküllőváron született, bécsi jezsuiták gimnáziumában érettségizett, majd Rómában a Collegium Germanicum Hungaricumban végezte teológiai tanulmányait. 1616-ban szentelték pappá, 1618-tól esztergomi kanonok. 1621 és 1623 között Sopron város plébánosaként a „kinevezett boszniai”, majd 1623-tól a „kinevezett váci” püspöki címeket is viselte, mindemellett ellátta az alkancellári teendőket is. Pázmány Péter a tehetséges férfiút 1627. július 18-án tényleges püspöké szentelte. Sennyey aktívan részt vett a Habsburg Udvar és Erdélyi Fejedelemség között folyó politikai tárgyalásokon. 1628-ban lett Veszprém püspöke. A városban újra felállította a káptalant és felújíttatta a székesegyházat. 1630-ban kapta meg győri püspöki kinevezését. A harminc éves háború vallási küzdelmeiben Sennyeynek fontos szerepe volt abban, hogy az 1629-ben elhunyt Bethlen Gábor fejedelem özvegyét, Brandenburgi Katalint, sikerült visszatérítenie a katolikus hitre. Sennyey arra is rávette a Bécsbe érkező özvegyet, hogy jöjjön el Szombathelyre, ahol a fejedelemasszonyt az időközben általa felújíttatott szombathelyi ferences templomban megbérmálta és két török apródját pedig megkeresztelte. Az 1632 novemberében zajlott eseményt Fehér Mátyás domonkos történetíró örökítette meg. Sennyey püspök ragaszkodott Szombathelyhez, 1635-ben bekövetkezett halála után a ferencesek templomában temették el. Kőbe faragott címere a templom főbejárata felett napjainkban is látható.