Bejczy István

A 18. század közepén a parasztok földesurat illető szolgáltatásainak nem kellő szabályozása, az úrbéri terhek fokozatos emelése miatt Vas vármegye több vidékén, így a Batthyány család körmendi uradalmában is tiltakozásokra, robot és fuvar megtagadásokra került sor. Az elégedetlenkedők bujtogatásával 1765-ben Bejczy Istvánt, Vas vármegye jegyző gyakornokát vádolták meg. A kisfaludi nemes ifjú Perczel Teréziával 1761-ben kötött házassága után költözött Magyarszecsődre, és a 13. századi műemlék templom mellett álló egykori Perczel kúriájában élt. Az anyagi nehézségekkel küzdő Bejczynek a megyei bíróság előtt folyó egyik pere során nézeteltérése támadt az alispánnal. A becsületsértésig fajuló konfliktus akkor kapott politikai színezetet, amikor Bejczyt a „tumultust és lázongást szított és írásba foglalta a körmendiek panaszait” váddal idézték törvény elé. Felfüggesztették ügyvédi jogainak gyakorlását, miután az ügyész előadta, hogy „nemcsak Vas, hanem Zala vármegye parasztjai között, az egervári uradalomban hintette a lázongás és gyülekezés magvát, de a robotmunkák és pénzbeli adósság fizetésének megtagadására is biztatott”. Emiatt 1767 nyarán magyarszecsődi házából a vármegye börtönébe szállították. Ügyében közel egy évtizedes huzavona kezdődött. A „poenae infamiae”, a becstelenség bűnében elítélt Bejczy István minden fórumon ártatlanságát hangoztatta, és bebörtönzését kizárólag ellenségei ármánykodásának tulajdonította. Fellebbezését Mária Terézia 1769-ben elutasította, de felesége kegyelmi kérelmére a császárnő hozzájárult a szabadon bocsátáshoz, azzal a feltétellel, hogy ha „a kiszabott óvadékot lefizeti”. Erre valószínűleg nem került sor, mivel Bejczy 1789. július 19-én a börtönben halálozott el. Emlékére az egykori megyebörtön falán, a szombathelyi levéltár épületén, 1955-ben emléktáblát helyeztek el, amelynek felirata szerint Bejczy István volt a „jobbágyelnyomás elleni harc vezére”.