Petőfi Sándor

1937 júliusában egy irodalomtörténeti szempontból rendkívül érdekes fénykép foglalkoztatta a magyar sajtót. Kengyel Géza szombathelyi mérnök ugyanis egy addig ismeretlen Petőfi Sándort ábrázoló fotót juttatott el a Petőfi Társasághoz. A fénykép eredetileg Pajor Pál 1868-ban született, majd 1935-ben meghalt festőművész tulajdonában volt, aki Szombathely város ösztöndíjával került ki Párizsba, ahol letelepedett és a francia főváros akkori polgármesterének leányát vette feleségül. Pajor szenvedélyes régiséggyűjtő volt, akinek műgyűjteményét, amelyből a fénykép előkerült, 1936-ban Kengyel, szombathelyi mérnök vásárolta meg. A 10x6 cm méretű fiatal férfit mutató úgynevezett „vizitkép” hátlapján: „Temesvár N. Stockmann és Trochi fényképíró mesterek”, ceruzával pedig: „Petőfi, 1844“ volt olvasható. Ez utóbbi jegyzet minden bizonnyal Pajor Pál kezétől származott. Az értékes relikvia felbukkanása valósággal lázba hozta a műgyűjtőket és megszerzése érdekében a szó szoros értelmében ostrom indult. A szombathelyi mérnök azonban kijelentette, ha nem a Petőfi Társaság venné meg a fényképet, akkor azt a Tudományos Akadémiának, vagy a Nemzeti Múzeumnak juttatja. A képet megvizsgáló Császár Elemér és Pintér Jenő irodalomtörténészek kezdettől fogva állították, hogy az azon látható fiatal férfi nem lehet Petőfi, már csak ezért sem, mert ő életében soha nem járt Temesváron. Ezt a véleményt később több fotográfiai szakértő, fényképezés technikai érveket sorolva megerősítette. A vizsgálatról októberre elkészült jelentésükben megfogalmazták, hogy: „a kép nem 1844-ben, hanem jóval később, csak az 1860-as és 70-es évek táján készülhetett”. Így a költő rajongói szegényebbek lettek egy illúzióval.