Zsoldos István

A szombathelyi Zsoldos könyvkötő dinasztia neve a könyvtári szakirodalomból régóta ismert. A legidősebb, a pinkafői születésű Zsoldos István a mesterséget Szombathelyen tanulta. 1786. július 25-én lett szombathelyi polgár. 1789-ben és 1792-ben protocollumot kötött be, papírt és kalendáriumokat adott el a városnak. Zsoldos István ezekben az évtizedeken a pesti Egyetemi Nyomda bizományosa volt, nevével e minőségében először 1794-ben találkozunk, amikor kérésére a 400 forintról szóló Egyetemi Nyomda által követelt garancia levelet kiállította Szombathely városa. Zsoldos István számláit őrzi az Egyházmegyei Könyvtár, ami bizonyítja, hogy Szily János püspök megrendelésére is kötött könyveket. 1791-ben 169 kötet bőrbe kötéséért 130 forint 43 krajcárt kapott, a gerincüket aranyozással díszítette. Háza és műhelye a Forró (a mai Kossuth Lajos) utcában volt. Ide 1809-ben, Szombathely francia megszállása idején egy főtisztet és egy orvost szállásoltak be. A franciák távozása után a neki okozott kár összegét 349 forintban jelölte meg. Műhelyét azonos nevű fia vitte tovább, aki apjánál volt inas, majd „Legényi Vándorló idejét nyolcz esztendőkig a soproni céhhez tartozó könyvkötőknél folytatta”. A vándorlás után egy évig a felkelő insurgens csapatban szolgált. 1816-ban Kisfaludy Sándor 50 kötetének árusítását bizományban vállalta. 1818-ban vették fel a soproni könyvkötőcéhbe. Szombathely város, mint polgárnak 1820-ban könyv bizományosi tevékenységééhez, az Egyetemi Nyomda kérésére „1000 forint cautiót” igazolt. Kultúrtörténeti ritkaságként ismerjük Deák Ferenc 1825. július 25-én Vörösmarty Mihályhoz a „Zalán futása” c. kötetével kapcsolatban írt reklamáló levelet, amely szerint: ”Mivel a könyv megküldését Tőled hiába vártam és nem tűrhettem tovább a kíváncsiság furdalásait, ezért vettem egy példányt Zsoldos szombathelyi könyvkötőtől”. Zsoldos Istvánnak a leszármazottai is könyvkötők lettek, így a mesterség egy évszázadon át apáról fiúra folytatódott.