Mikszáth Kálmán

1894 júliusában Mikszáth Kálmán Vas megyébe látogatott. A vizitet Radó főispánnál Répcelakon kezdte, másnap Táplánfán Rosenberg Gyula képviselőtársánál folytatta és innen 26-án érkezett Szombathelyre. A sajtóbeszámoló szerint az alispán kalauzolásával nagy érdeklődéssel tekintette meg a levéltár történeti dokumentumait. A „nagy palóc” nem tagadta meg önmagát, mert nemcsak a notabilitásokkal találkozott. Ozoly János hivatalszolgával való megismerkedéséről a „Vasárnapi ujság” „A János” c. tárcájában számolt be. „János életében nem csinált nagy dolgot” -írja a nagy mesélő – „mint, hogy reggelenként megpucoválta a tekintetes alispán úr, vagy a méltóságos főispán úr csizmáit, elvitte a stafétás leveleket, ahová küldték. Azután „ráírta” a vármegye betűit egy-egy mogyorófa pálcával azokra, akik a deresre jutottak és üres idejében bodzafa-puskákat faragott az alispánok apró gyerekeinek. Ilyen puskákból lövöldözött valaha Széll Kálmán, Radó Kálmán; mivel mind a két híres vasmegyei Kálmánnak alispán volt az apja. János 1829-ben lépett a megye szolgálatába s azóta soha nem merült fel ellene panasz. De közel a 70-hez kezdett panaszkodni a méltóságos főispán, Radó Kálmán előtt: „Nem bírom már a lépcsőket, méltóságos uram...” Addig-addig dohogott a lépcsők ellen, míg Vasvármegye híres főispánja, nemcsak teljes fizetéssel és a megyeház földszintjén lakással nyugalmaztatta, de az arcképét is megfesttette a megye számára. Ozoly bácsit azonban nemcsak ez a kitüntetés érte. 50 éves szolgálata után ezüst érdemkeresztet kapott a királytól, de még jobban megörvendeztette Radó a vén huszárt, a Szombathelyre érkező Wekerle miniszterelnöknek is bemutatta, aki magyar emberséggel kezet rázott János bátyóval.”