Michael Viale-Prela

Michael Viale-Prela olasz főpap 1799-ben került a pápai diplomáciába. 1838-tól Münchenben, 1845-1856-ig Bécsben volt apostoli nuncius. IX. Pius 1852-ben avatta bíborossá. Tevékenységének leginkább emlékezetes eseménye a Monarchiával 1855-ben megkötött osztrák konkordátum. Viale-Prela Balassa Gábor megyéspüspök meghívására 1851. július 28-án látogatott Szombathelyre. A főpap este hat órakor Sopron felől érkezett meg az egyházmegye határára, ahol népes küldöttség fogadta. Kopsz János püspöki titkár, valamint a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak jótékonyságáról messze földön híres húga, Batthyányné Széchenyi Franciska személyesen üdvözölték és kísérték Szombathely határáig, ahol a Vasvár-szombathelyi Székeskáptalan küldöttsége köszöntötte. Balassa püspök palotája kapujában fogadta, innen virágot szóró gyermekek és zászlóikkal felvonuló egyesületek sorfala közt vonultak át a székesegyházba. A szertatás után a püspöki palota első emeletén egy kis leányka német nyelvű beszéddel köszöntötte. Válaszában a nuncius az apostoli szentszéknek a magyar nép iránt mindenkor érzett bensőséges szeretetéről biztosította a jelenlévőket. Másnap délben Balassa püspök fényes ünnepi ebédet adott tiszteletére, amelyen a város és környék papsága, a város vezetői és a vidék főbb előkelőségei vettek részt. Délután a nuncius megtekintette a szemináriumot, majd Gyöngyösapáti urához, Széchenyi Pál grófhoz utazott, akihez benső barátság fűzte. A kastélyban töltött éjszaka után másnap itt mondott szentmisét, ő bérmálta meg a környék felkészített fiataljait és így tért vissza állomáshelyére a császárvárosba.