Őrangyal gyógyszertár

Szombathely város fejlődése és lakosságának megszaporodása következtében Gömbös László várpalotai és Orbán Rezső budapesti gyógyszerészek már 1883-ban kérvényeket adtak be a belügyminisztériumhoz, hogy a Szombathelyen már működő két patika mellet harmadik gyógyszertárt állíthassanak fel. A kérelmek elutasítását követően újabb próbálkozásra 1889-ben, Óperint és Szentmárton községek Szombathelyhez csatolása után négy évvel, került sor. Szigetváry Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a pályázatok elbírálása a bürokrácia útvesztőiben csigalassúsággal haladt. A belügyminiszter az elvi döntést 1890 novemberében hozta meg és a több tucat pályázó közül a patikanyitás jogát Körmendy Zoltánnak adta, aki 1891. július 29-én nyitotta meg „őrangyalhoz” címzett gyógyszertárát a Kiskar és Fő (ma Óperint) utcák sarkán álló volt Günsberger-féle házban. A patika ellátási körzete Újperint, Nárai, Pornóapáti községekre terjedt ki, és Körmendy Zoltán megkapta az engedélyt, hogy Tarcsafürdő (ma Tatzmannsdorf Ausztria) üdülőhelyen idény-fiókgyógyszertárát üzemeltethessen. A szombathelyi „Őrangyal” gyógyszertár napjainkig jellegzetes épülete a városnak. A Perint-parton álló ház a századvég villa- és üdülőépítkezések stílusát viseli magán. A klinkertéglás patika portál széles lépcsői vezetnek a bejárat két kirakatszerű ablak között nyíló ajtajához. Az őrangyal szobor elő-tető feletti falfülkéjét íves „gyógyszertár” felirat övezi. Az „Őrangyal” gyógyszertár volt a megye egyetlen patikája, ahol a „cégér” az államosítás után is megmaradt. A berendezés officina bútorzatán az 50-es évek második felében végezték el a stílust megőrző bővítést, ugyanilyen beavatkozás történt a laboratóriumban is.