Antant Misszió

1925. július 29-én, délben az Antant Katonai Ellenőrző Bizottság tisztjei érkeztek Szombathelyre, hogy a vármegyeházán, a Népgondozó Hivatal irodáiban rejtegetett fegyverek és katonai iratok után kutassanak. Mivel házkutatási paranccsal nem rendelkeztek, az alispán távollétében Vidos Árpád főjegyző erre az engedélyt nem adta meg. A bizottság tagjai azonban nem tágítottak, az éjszakát is a vármegyeházán töltötték. Július 30-án, miután a városban elterjedt az antant-tisztek érkezésének híre, a vármegyeháza előtti téren az antantmisszió eljárása ellen tüntető emberek gyűltek össze, akiknek száma 11 órára már ezer főre növekedett. Az épületet rendőrök vették körül, mert attól tartottak, hogy a „Menjenek a franciák Marokkóba! Gazemberek! Hullarablók!” kiáltásokat hallató tömeg esetleg betör az épületbe. Az incidens dél tájban be is következett. Többen a második emeletre is fölmentek, ahol hangosan követelték, hogy az antant-tisztek haladéktalanul hagyják el a várost. A rendőröknek délután öt órára az ide érkező katonákkal nagy nehezen sikerült megtisztítani a teret. Ezt követően az antant-tisztek lefüggönyözött bérkocsikkal a Nagyszállóba hajttattak, majd az esti fél 10 órakor induló gyorsvonattal visszautaztak a fővárosba. A rendőrség hét egyént, akik az antant-tisztek kocsijait kővel dobálták letartóztatott. Az eseményről a külügyminisztérium vezetésével megbízott Walkó Lajos miniszter úgy tájékoztatta Vass József miniszterelnök-helyettest, hogy az antantmisszió eljárása egy időközben Klagenfurtba szökött K. nevű személy feljelentésének az eredménye. A vármegyétől fegyelmi okok miatt elbocsátott tiszthelyettes bosszúból adta az antant katonai missziójának azt a valótlan információt: „hogy Szombathelyen a Népgondozó-, és Hadisír Felügyelő Hivatalban titkos, fegyverkezésre vonatkozó aktákat rejtegetnek”.