Claudius

Kr. e. 10. augusztus 1-én született Tiberius Claudius római császár a Iulius-Claudius-dinasztia negyedik uralkodója. Trónra lépése után Claudius a principátus egyik legtehetségesebb vezetőjének bizonyult, aki törvényhozóként, hódítóként és mecénásként is maradandót alkotott a császárság hajnalán. Claudius, Tacitus tanítványaként a tudományoknak szentelhette életét, hiszen családja a betegségéből eredő szégyenérzet miatt, nem engedte a politika közelébe. Vélhetően ennek köszönhette, hogy túlélte Caligula rémuralmát, és 41-ben mint a dinasztia egyetlen élő férfitagját őt választották új uralkodónak. A lojális hadsereg segítségével szilárdította meg uralmát és eredményes centralizációs programot hajtott végre. Az államigazgatást és a bíróságok ülésrendjét ésszerűsítette, törvényt hozott, amely a rabszolgák megölését a szabad emberek meggyilkolásával tette egyenlővé. 48-ban népszámlálást tartatott, Ostia mellett, Portusban egy új kikötőt épített, közmunkák révén javította Róma víz- és élelmiszer-ellátásának feltételei. Újjá építtette Pompeius színházát, megrendeztette a fényűző századéves játékokat, gladiátor viadalokat és cirkuszi bemutatókat pénzelt. Ő volt az első császár, aki felismerte a folyókra támaszkodó védelmi rendszer, a limes előnyeit, Germánia provincia megszervezésével a Rajna folyóig tolta ki a birodalom határait. Illiricum provincia átszervezése során, a hagyomány szerint 43-ban, ő alapítottra Savaria coloniát, hadjáratokat indított Britannia meghódítására. A császár negyedik felsége Agrippina, Nero anyja volt. Az ő intrikáinak tulajdonítják, hogy Claudius nem vér szerinti fiát, Britannicust, hanem adoptált gyermekét, Nerot jelölje utódjának. A mendemonda szerint, miután a hatalomra éhes asszony elérte célját mérges gombával a túlvilágra segítette az idős Claudiust, akinek nyugodt uralmát Nero hírhedt császársága követte.