Bakó József

Bakó József költő, a Vas megyei Nemescsón, zsellércsaládban, 1896. augusztus 4-én született. Szombathelyen cipészmesterséget tanult. A polgári iskolát Budapesten, 1927-től a Soproni Evangélikus Tanítóképzőt végezte el. Első verseskötete „Árva kalászok” címmel, szombathelyi barátainak, Várady Imrének és Ősz Ivánnak közbenjárására a Szombathelyi Kultúregyesület kiadásában jelent meg. Babits Mihály támogatásának köszönhetően verseit a „Nyugat” is közölte. Orosházán és Békéscsabán tanított, bebarangolta egész Európát. „Jóska barátunk szellemes társalgó, vitázó kedvű, kitűnő elbeszélő volt. Ezt különösen úti kalandjainak előadása közben élveztük. Nem tellett neki luxus-utazásra. Nemegyszer ingyen szekéren, kölcsönvett biciklin, vagy éppen gyalog ment. Mégis eljutott a Garda tóig, délkeleten Bulgárián át Törökországig.” - írták róla egyik megemlékezésben. 1945 után dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, a „Köznevelés” szerkesztőségében, Földeák János íróval szerkesztette a „Külváros” című kulturális szemlét. Munkatársa volt az Akadémiai Könyvtárnak, a Népkönyvtári Központnak, 1953-tól nyugdíjazásáig az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott. Életében hét verses és egy novellás kötete, három regénye és egy drámája jelent meg. „Följebb a kaptafánál” című önéletrajzi regényét a Magvető Kiadó adta ki 1964-ben. A Berzsenyi Dániel Könyvtár 1972-ben, halálának 10. évfordulóján emlékünnepséget rendezett. Ennek keretében özvegyének, barátainak, valamint a Savaria Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Békés Megyei Levéltár, az Akadémiai és az Országgyűlési Könyvtár anyagából működését megelevenítő kiállítás nyílt. Bakó József emlékét szülőfalujában, Orosházán és Szombathelyen is utcanév őrzi.