Repülőtér

1915-ben Olaszországnak az Antant oldalán történt hadbalépése után a Monarchia hadügyi kormányzata Szombathely területére, a Söpte község határában található Nagymezőre, a lovassági egykori gyakorlótérre telepítette a 4. repülő pótszázadot. Ezt követően kezdődött a betonhangárok, szerelőműhelyek, raktárak építése és készült el a még ma is használatban lévő bekötőút, még vasúti megállóhelye is volt. A háború végén bezárt repülőteret 1924-ban nyitották meg újra, amikor létrehozták a Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskolát. 1925-ben már több mint 16 ezer felszállás történt innen. Szombathelyi Repülő Egyesület 1934-ben alakult. A mindennapok részévé vált repülőtér ezt követően jobbára csak a balesetek esetén hallatott magáról. Az országos sajtót is bejárta annak az 1935. augusztusi extrém balesetnek a története, amelynek során egy, az országúton Söpte felé gyalogló gazdát fejezett le az alacsonyra ereszkedő repülőgép légcsavarja. 1937. augusztus 4-én reggel gyanútlan városlakók is kis híján légi baleset áldozatai lettek. Egy repülőgép ugyanis a vízmű gépház épülete felett leírt körök után, hirtelen oldalra dőlt, majd függőlegesen a szivattyúház mellé zuhant. A Szombathelyi Repülőiskola oktatógépének kétfőnyi személyzete a helyszínen szörnyethalt. A tragédia szombathelyi áldozatát, Gödölle Rezső légügyi ellenőrt, nagy részvéttel helyeztek örök nyugalomra. Temetésén a korabeli tudósítás szerint 10 ezren vettek részt. A polgári repülőiskola megindítása sajnálatosan sok áldozatot követelt. Szombathely körzetében másfél évtized alatt 27 fiatalember lelte halálát repülőszerencsétlenség következtében. A legsúlyosabb, öt halottat követelő katasztrófa 1938 júliusában történt, amikor leszállás közben két iskolagyakorlatot végző sportrepülőgép ütközött össze. József főherceg az „Első Magyar Repülőnap” megnyitóján mondta, hogy „Lovas nép voltunk, repülő nemzet leszünk”. A kincstári optimizmust sugalló kijelentéshez Adorján János, a magyar repülés egyik úttörője csak annyi kommentárt fűzött, hogy a „Repülésben legnagyobb tudomány nem a felszállás, hanem a sima földet érés.” Ez napjainkig is igaz.