Vass József

Vass József, a sárvári szegény csizmadia gyermeke, teológiát végzett és katolikus papként XIII. Leó „Rerum Novarum” enciklikája szellemiségében szociális tevékenységet folytatott. Csatlakozott a Keresztény Szocialista Párthoz. 1919-ben, a kommün idején, Zala megyei falvakban bujkált, mivel halálra ítélték. A Tanácsköztársaság bukása után újból elfoglalta helyét a Szent Imre Kollégium élén. Jelentős írói és tudományos munkát folytatott, ő fordításában jelent meg 1917-ben „Szent Ágoston Vallomásai”-nak új kiadása. 1920-ban pártja Vasvári kerületi képviselőjeként került a nemzetgyűlésbe, és tagja lett a Teleki-, majd a Bethlen-kormánynak. 1921-ben népjóléti és munkaügyi miniszter lett. IV. Károly visszatérésekor ő közvetített a magyar kormány és a király között. Chernoch János prímás és a kormány törekvései ellenére, „túl aktív politikai szerepvállalása és kifogásolható életmódja” - pompaszeretete, luxusautók birtoklása és Bitter Irén színésznőhöz fűződő viszonyáról szóló pletykák - miatt a Szentszék nem járult hozzá kalocsai érseki kinevezéséhez. A „reverendás miniszter” 1930. szeptember 8-i halála után, minisztériumában súlyos pénzügyi visszaéléseket lepleztek le, amelyekért államtitkárát, Drehr Imrét fogták perbe, aki elítélését követően öngyilkos lett. Bár életművét zavaros ügyei beárnyékolják, Vass József minisztersége alatt valóban nagy erőfeszítéseket tett a szociális biztonság megteremtéséért, a kórházakért, a menekültekért, a hadi rokkantakért, a gyerekvédelemért, a baleseti- és öregségi biztosításért. Szombathely városa a kórház építésében és a város szociális ügyeinek megoldásában vitt szerepéért 1926. augusztus 6-án díszpolgárává választotta és közterületet nevezett el róla. A mai Bartók Béla körút 1950-ig az ő nevét viselte.