Burány Nándor

Burány Nándor a bácskai Zentán született. Középiskoláit Szabadkán végezte, 14 évesen, itt volt először önálló kiállítása az iskola tornatermében. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, 1915-ben besorozták katonának. Fogságba esett és csak 1922-ben került haza. Ekkor folytathatta tanulmányait. 1923-ban megszerezte a középiskolai rajztanári oklevelet, majd két év múlva megvédte művészettörténeti doktorátusi dolgozatát. 1932-től Miskolcon tanított. A Miskolci Művészek Társaságának egyik alapítója volt. 1941-ben az akkor visszacsatolt Szabadkára helyezték tanárnak, örömére ugyanabba a gimnáziumba, ahol, mint diák tanult. 1944-ben jött Szombathelyre a Faludi Ferenc Gimnáziumba, ahol Fábián Gyula örökébe léphetett. 1948-tól a Faludi Ferenc Gimnázium és a Premontrei Szent Norbert Gimnázium összevonásával létesített Állami Nagy Lajos Fiúgimnáziumban, majd a gimnáziumi rajztanítás megszüntetése után szakérettségi tagozatokon tanított. Radnóti Kovács Árpáddal együtt indította új útjaira a szombathelyi képzőművészeti életet, együtt hozták létre a Derkovits Gyula Képzőművész Kört, amelynek sokáig lelkes tanára volt. Mint fáradhatatlan természetbarát és szenvedélyes horgász, a Rába szerelmese, bukkant rá az államosítás után gazdátlanul álló zsennyei kastélyra, ahol 1947-ben Radnóti Kovács Árpáddal művésztelepet szerveztek a vasi képzőművészek számára. 1951-től 1956-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Szombathely Gépipari Technikumban tanított. Művészetében a nagybányai „plain air” festészet hagyományait folytatta. Elsősorban „zöld dominanciájú” tájképeket festett. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1965. augusztus 7-én hirtelen halt meg, és ahogy nekrológírója fogalmazott: „csak most, hogy elment, vettük észre, milyen sokan — talán egész Vas megye — maradtunk adósai”.