Rajczy (Rasztovich) Imre

Rajczy (Rasztovich) Imre 1911-ben Szombathelyen született. A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) tagjaként 1934-ben bekerült a magyar vívó válogatottba. Tagja volt az 1936. augusztusában a berlini olimpián induló kardcsapatnak ahol Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, illetve Rajcsányi László társaként aranyérmet szerzett. A következő évben csapatban világbajnokságot és egyéni magyar bajnoki címet nyert. Sportpályafutásával párhuzamosan, 1935-ben a budapesti egyetemen államtudományi oklevelet szerzett. 1935-től a Magyar Nemzeti Diákszövetség főtitkára és az Egyetem és Ifjúság című lap szerkesztője és kiadója volt. Nevét 1938-ban magyarosította Rajczyra. 1941-től a MOB-ban titkárként és Vallás és Közoktatási Minisztériumban Hóman Bálint titkáraként dolgozott. 1945-ben családjával nyugatra távozott. Ausztriában, az angol megszállási zónai egyik falujában egy magas rangú angol tiszt vívópartnereket keresett; Rajczy is jelentkezett, de nevét szokása szerint nem mondta meg. Amikor az angol, a sisakját érő gyors kardvágások után, faggatni kezdte, Rajczy csak a nevét írta le. A brit kardozó alig akart hinni szemeinek, de másnap egy nagy nemzetközi vívólexikonnal ajándékozta meg. Az angol megszálló hatóságok előtt így nyíltak meg a kapuk a menekülő Rajczy család számára. Új hazájában tárt karokkal fogadták. Tíz évig volt az argentin kard válogatott edzője, 1955-től az Argentin Olimpiai Bizottság titkára. 1956-ban Melbourne-ben, az olimpián sportvezetőként vett részt. Az 1961-es Buenos Aires-i vívó-világbajnokság egyik rendezője volt. 67 évesen az argentin fővárosban hunyt el. 2001-ben, halála évfordulóján, Szily János utca 22. sz. szülőházán a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület emléktáblát helyezett el.