Kossuth Lajos

1879-ben született az a jogszabály, amely megrázkódtatta a magyar társadalmat. Az ún. „kihonosítási törvény” ugyanis úgy rendelkezett, hogy „az a külföldön élő magyar, aki 10 éven belül valamelyik magyar nagykövetségen nem kéri magyar állampolgárságának meghosszabbítását, elveszti azt.” A polgárság jelentős része magyarsága megcsúfolásának tekintette az intézkedést, ha azt Kossuth Lajos személyére is érvényesítenék. Megmozdult a társadalom a Turinban élő kormányzó védelmére, és már 1882-ben 58 törvényhatóság választotta Kossuthot díszpolgárává. Ahogy múltak az évek a mozgalom egyre terebélyesedett. A szolidaritási folyamat részeseként Szombathely városa 1889. augusztus 16-án ünnepi közgyűlésén az alábbi határozatot hozta: „A város közönsége mindig szívesen elismeri nagy hazánkfia ama hervadatlan nagy érdemeit, hogy a jogegyenlőség magasztos eszméjét korszakot alkotó ékes szólása hatalmával hazánkban is diadalra juttatta, továbbá mert kimagasló történeti alakjai emlékét mindenkor hálás kegyelettel őrzi, s végre mert ebbeli érzelmei méltó kifejezésére fényesebb formát választani nem képes, elhatározza, hogy Turinban élő nagy hazánkfiát Kossuth Lajost városunk díszpolgárává választja.” A megyék és városok demonstratív szolidaritása sajnos nem hozott megoldást. A törvényben kikötött határidő lejárt, és Kossuth elvesztette magyar állampolgárságát. Egyöntetű volt a közvélekedés, hogy hazájának ez a lelketlen eljárása siettette az idős, megtört beteg ember halálát. Vigasztalást neki talán az egyszerű emberek ragaszkodása adott, ahogy 90. születésnapját az utcákra vonulva ünnepelték. Amikor 1894 márciusában Kossuth halálhíre megérkezett, Szombathely város közgyűlése egyik legrégebbi utcájának, a Forró utcának nevét megváltoztatva azt „Kossuth Lajos „történelmi érdemeire való tekintettel” a kormányzóról nevezte el.