Márkus József

”Amikor szombathelyiek vezették az országot.” A századfordulós sajtó így tartotta nyilván az 1899-1903 közötti éveket, mert Széll Kálmán miniszterelnökségének éveiben Szabó Miklós volt a Királyi Kúria elnöke, és ugyanekkor Márkus József Budapest főpolgármestere. Az 1852 augusztusában Szombathelyen született Márkus József, Márkus Emília színművésznő testvérbátyja volt. A jogi egyetem elvégzése után lett újságíró. A „Reform” és a „Nemzeti Hírlap” című újságok állandó szemle írója volt. Számos várospolitikai cikket írt. 1876-ban lépett a főváros szolgálatába. 1890-tól tanácsnokként szolgált, majd 1894-ben választották alpolgármesterré. Tevékeny munkásságának köszönhetően 1896-ban lett polgármester, majd Ráth Károly halála után 1897 októberében választották főpolgármesterré. A címet 1906-ig viselte. Posztján még a kormánnyal szemben is, határozottan a főváros érdekeit védte. 1898-ban Ferenc József kinevezte a Főrendiház örökös tagjává. 1910-ben választották országgyűlési képviselővé. 1894-ben még alpolgármestereként ő vezette Kossuth Lajoshoz Torinóba a főváros tisztelgő küldöttséget, majd a kormányzó halála után ő lett a felelőse Kossuth Lajos budapesti temetési ceremóniája lebonyolításának. 1896-ban az Ezredévi Kiállítás során végzett munkájával érdemelte ki a királyi tanácsosi címet. 1915-ben halt meg Budapesten. Kerepesi temetőben lévő síremlékét Stróbl Alajos készítette.