Karnevál megszűnése

Szombathely Város Közgyűlésének 1990-es megalakulását követően kulturális kérdések tárgyalásakor rendszeresen szóba került, hogy még a „szürke hatvanas évek”-ben is tízezreket megmozgató Savaria Karnevált újra kell indítani. Azt azonban senki sem tudta megmondani, hogy „Miért is szűnt meg a karnevál?” Mivel hivatalos magyarázat soha, sehol nem hangzott el, ahogy az kis hazánkban lenni szokott, legendák keltek szárnyra. A legismertebb változat szerint az 1968-as felvonulás Horthy-korszak végóráit mutató jelenetében egy, a német megszállást illusztráló SS alakulat is felvonult. A filmgyártól kölcsönözött jelmezekbe ekkor a Cipőgyár fiataljait öltöztették be, akik türelmesen végig állták a honfoglalást, a tatárjárást, a 150 éves török megszállást, de a Rákóczi-szabadságharc magasságában, mivel az 1848-as szabadságharc és a Tanácsköztársaság még hátra volt, a tűző nap elől egy közeli kocsmába húzódtak. Semmi baj sem lett volna, ha a megye akkori rendőrkapitánya is nem akkor szomjazott volna meg. A tábornok elvtárs azután nem kis meglepetésére a szocialista vendéglátóipari egység asztalainál sörrel vidáman koccintgató SS katonákba botlott. Az „felháborító esetet” a megyei pártbizottság következő ülésén „a szocializmust építő Magyarország szégyeneként” szóvá téve, a karnevál megszüntetését javasolta. Az „urban legend” dicsőségére a történetet ma már úgy mesélik, hogy a karnevál megszűnését a Szovjetunió követelte, mivel „az egyik szombathelyi kocsmából „SS-egyenruhások” kipofozták a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg sorállományú katonáit”. A valóság – mint általában – sokkal prózaibb. Vas megye Pártbizottságának különböző fórumai többször napirendre tűzték a „Savaria napok” és benne a karnevál kérdését. Az egyik 1969. évi őszi ülésen a felszólalók leginkább azt nehezményezték, hogy a szombathelyi vállalatok és az iskolák nem bírják a karneválos többlet kiadásokat, a város viszont csak minimális összegeket hajlandó magára vállalni. Az is elhangzott, hogy a „karnevál pénzpocsékolás”, a ráfordításokból inkább a dolgozóknak kellene lakásokat építeni. Kompromisszumként akkor a három évenkénti karnevál rendezésről határoztak, majd az egészről megfeledkeztek.