Pável Ágoston

Pável Ágoston költő, nyelvész, etnográfus, muzeológus 1886. augusztus 28-án Vashidegkúton (ma Cankova, Szlovénia) született. A szlovén anyanyelvű gyermek csak az iskolában tanult meg magyarul. A szombathelyi gimnáziumi évek után iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakára. Tordán, Dombóváron, majd Szombathelyen az Állami Leánygimnáziumban tanított. 1933-ban egyik megalapítója lett a Vas-vármegyei Múzeumok Barátai Egyesületének. Munkássága révén jött létre Szombathely Város Kultúregyesülete Könyvtára és a Vasi Szemle folyóirat, amelynek főszerkesztői teendőit végezte. Néprajzi, nyelvjárási gyűjtéseket szervezett, a helyi értékek megbecsülését szorgalmazta. Sajtó alá rendezte a Dunántúli Szemle Könyvei sorozat köteteit. 1941-től a Szegedi Egyetemen a délszláv nyelv és irodalom magántanára volt. Nyelvészként a muravidéki szlovén nyelvjárást, a népköltészetet és a szlovén irodalmi nyelv kialakulásának kérdéseit kutatta. Magyarra fordította Ivan Cankar regényeit. 1946-ban váratlanul hunyt el. Weöres Sándor ifjúkori emlékei szerint: "Holdvilág-lény volt: egyik fele szakadatlan derűben, másik fele bonthatatlan homályban; így bolyongott köztünk", Illyés Gyula pedig a 20. század első felében kultúrák közötti közvetítő missziót végző, igazi európai polgár szerepére utalva „két nép hű fia”-ként jellemezte. Pável Ágoston a szombathelyi Szent Quirin templom kriptájában nyugszik. A városban 1956 óta utca viseli a nevét, mellszobrát születésének centenáriumán a Savaria Múzeum előtti parkban állították fel.