Szent IX. Leó pápa

Szent IX. Leó pápa eredeti nevén Bruno, Eguisheim-Dagsburg grófja volt. Ötéves korában anyja Bertoulra, Toul püspökére bízta, hogy jó mesterek vezetése alatt elsajátítsa a teológiai tudományok minden stúdiumát. Értékes író, zenész és tudós teológus vált belőle. 22 évesen diakónussá szentelték és 1024-ben II. Konrád császár udvari káplánná nevezte ki. A touli püspök halálakor annak utódává szentelték. Reformtevékenységét az apátságokra és a monostorokra összpontosította. Amikor III. Henrik német-római császár 1048-ban őt jelölte pápának, nem akarta vállalni, de végül meghajolt a császár akarata előtt. Zarándokként mezítláb ment Rómába, ahol a nép ujjongva köszöntötte. Mégis pápaságának öt éve alatt leginkább csak a húsvétokat töltötte a szent városban. Trónra lépése után Paviába ment, hogy szinódust tartson, majd Szászországban találkozott a császárral, ezt követően a reimsi szinóduson elnökölt. 1050-ben bejárta egész Itáliát. Itt értesült arról, hogy III. Henrik császár az előző évi súlyos vereség megtorlásaként ismét Magyarországra támadt. A keresztény testvérháborút ellenző pápa, miután békekövetei nem értek el eredményt, maga utazott a Pozsonyt ostrom alatt tartó császárhoz, hogy rávegye a háború befejezésére. A pozsonyi csatározás magyar krónikákban megőrzött egyik eseménye volt a „búvár Kund” epizód, amikor egy Zotmund nevű magyar vitéz a császári hajókat elsüllyesztette. A pápa rábeszélésére a császár végül felhagyott az ostrommal és seregével hazatért Passauba. A hagyomány szerint a francia születésű pápa, 1051 szeptemberében a Rómába való visszatérése során, útba ejtette Szombathelyt és imádkozott Frankföld védőszentjének, Szent Márton püspök szülőháza fölé emelt kápolnában.