Széhenyi István

1934. szeptember 4-én a Szombathelyi Városi Zeneiskola egykori épületének falán (Szily János utca 4.) az alábbi szövegű emléktáblát helyezték el: „E ház volt hajléka 1776-tól 1850-ig a királyi bölcseleti líceumnak, ahol 1808-ban filozófiai képesítését nyerte a „legnagyobb magyar“, gróf Széchenyi István.” Géfin Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy Széchenyi István magánúton végezte tanulmányait. Az első és második grammatikai osztály anyagából a pesti Piarista Gimnáziumban, a 3. osztályéból a soproni Bencés Gimnáziumban vizsgázott. Széchenyit a Szombathelyi Líceum első évfolyamának anyagából Kresznerics Ferenc 1807 augusztusában vizsgáztatta. A záróvizsgák letételére 1808. novemberben került sor. A bizottságban Horváth Ferenc filozófiából, Németh János történelemből, Kresznerics Ferenc mennyiségtanból, Laky Károly fizikából feleltette. A kiállított bizonyítvány szerint, Széchenyi István „valamennyi tárgyból kitűnő eredménnyel tett vizsgálatot”. A „legnagyobb magyar” emlékét Szombathelyen legelőször 1860-ban, Döblingben bekövetkezett halála után örökítették meg. A város ekkor Horváth Boldizsár javaslatára a régi Megye-teret nevezte el róla. 1928-ban, a tér átkeresztelése után, az „Uri utca” kapta meg a nevét. Emlékét Széchenyi utca 2. sz. ház falán Majthényi Károly domborműve őrzi. Bronz portréját 2004-ben a Közútkezelő Kht. Március 15. téri székházán helyezték el.